Bevezető

2009. június 29-én megműtöttek. Egy daganatot kellett eltávolítani a gyomromból. Ma, 2009. augusztus 09-én letelik a rehabilitáció hatodik hete, ami után (elméletileg) élhetem tovább a korábbi életem. Persze nem fogom.

Ezalatt a hat hét alatt, sok másik mellett, tettem magamnak egy ígéretet. Megfogadtam, hogy megírom a történetem, annak ellenére, hogy sajnos nem vagyok egy jó író. Hogy miért fogadtam meg? Mert később is emlékezni akarok, vagy még inkább emlékeztetni akarom magam mindarra, ami az elmúlt majd három hónapban történt. Persze ettől még, nem kellene mindezt az interneten tennem. Mégis ezt a formát választottam, mert szeretném, ha ez az oldal forrásul szolgálna olyanok számára, akik hasonló kihívásokkal néznek szembe és esetleg majd olvasnak tőlem olyat, amire majd azt mondják: "Na, ezt nem tudta eddig nekem senki megválaszolni!"

A történetet május 12-én fogom kezdeni, amikor egy gyomor-tükrözés eredményeként derült ki, hogy valamilyen probléma van a gyomrommal. Előzetes számításaim szerint 29 részben, amelyek egyenként nagyjából egy-egy napot fednek majd le, fogom megismertetni az olvasókkal, hogy mik történtek velem ezeken a napokon. Ezek között lesznek majd praktikus információk, mint például, hogy:
- milyen orvosi beavatkozásokon estem át és azokról mit kell tudni (milyen érzés, mennyire fáj, mivel csinálják, stb.)
- hogyan teltek el a kórházi napok? (mik történtek pontosan ott, mikre kell felkészülni, ha valaki erre a fajta ápolásra szorul?)
- mit éreztem fizikailag? mikor mi fájt?
- egyéb praktikus és érdekes információk, tanácsok
Emellett pedig arról is írok majd, hogy a történtek hatására, hogyan változott a világról kialakult képem és az ahhoz való viszonyom. Olyan fontos kérdések merültek fel bennem, amelyek a hivatásra, családra, egészségre, hitre és halálra, illetve ezek kapcsolatára vonatkoznak.

Bízom abban, hogy érdekes lesz majd, amit írok, azonban ennél sokkal fontosabb, hogy ezzel a bloggal segítsek azokon, akikre hasonló műtét vár. Az orvosok rengeteg információval látják el a pácienseket, de ezekkel az infókkal sok baj van:
- nem mindig azt a kérdést válaszolják meg, amire kíváncsiak vagyunk.
- olyan szakkifejezések, szavak hangzanak el, amiket nem értünk
- az orvosoknak nem dolguk, hogy a lelkünket ápolják, épp ezért egyenesek és lényegre törőek. Mindez viszont azzal jár, hogy néha kegyetlennek hangzik, amit mondanak.

Igaz, hogy végeredményben ez csak egy vágás, de ami előtte és utána vár az emberre lelkileg és fizikailag, arra sok esetben nem lehet előre felkészülni. Remélem, hogy a blogommal nekem majd mégis sikerül egy kicsit segítenem a felkészülésben. Mindenki más számára jó olvasást kívánok!